Write center

Sziasztok! Megjöttem az új részel. Remélem tetszeni fog és a kedvetekre lesz. Szeretnék kérni legalább 3 kommentet, hogy hogy tetszett, vagy van-e benne valami amit ki kellene javítani. Most egy kis belátás Zayn munkájába és Tia szerencséjébe is. xD


puszi: Enci-jrock fan xD



3. fejezet: A kiállítás


Tia szemszöge




-Bíp, bíp, bííííp....-szól az ébresztő óra.
-Zayn...Zayn...kapcsold ki azt a rohadt órát!-morgom kómásan.
-Te közelebb vagy hozzá.-mondja és horkol tovább.
-Jesszus! Te idióta barom, hogy a fenébe nem vagy képes kikapcsolni azt a kibaszott órát!?-mérgelődök, majd lecsapom a vekkert és megnézem az időt.
Fél 9. Visszafészkelem magam Zayn karjai közé és próbálok tovább aludni. Az ő ágya, mintha puhább lenne, mint az enyém. Ez nem fair. Bár lehet csak képzelem, mert már elég régen találkoztam az öreg haverommal.
-Hány óra van?-kérdezi kis idő múlva álmosan barátocskám.
-Öhm....fél 9.-válaszolom.
-.....Mi?-akad ki pár perc múlva.
-Fél 9.-ismétlem meg nyugodtan.
-Basszus!-ugrik ki mellőlem, és elfoglalja a fürdőt.
Hátamra fordulok, kezemet a hasamra teszem és próbálok tovább szunyókálni, de haverom zajongása nem hagy. 
-Zayn, hol vannak a ruháim?-kérdezem, mikor észreveszem, hogy csak fekete fehérneműszettemben terülök szét az ágyon.
-Az ágy mellett. Meleg volt.-kiabálja a fürdőből.
Felemelem egyik lábamat és a térdemen levő egyik mély vágást vizsgálgatom. Mikor is szereztem? Asszem még két hete. És még mindíg meglátszik...egy kis alapozóval láthatatlan lesz. Akárcsak a többi.-simítom végig őket. Ekkor trappol be, majdnem fekete hajú barátom. 
-Maradj így!-utasít.
-De hiszen csak az egyik sebemet vizsgálgattam.-ellenkezék, de már lekpott.
Nagy szemeket mereszt rám.
-Milyen sebeket?-ugrik be mellém az ágyba és lábamat kezdi vizsgálgatni.
-Még két hete volt egy munkám, ami kicsit eldurvult. De semmi különös.-mondom.
-Jobban is vigyázhatnál magadra Tia.-mosolyog rám.
Végig simít bokám felett lévő tetkómon, ami egy fekete, ördöglányból áll, ahogy ül és felhúzza a lábait.
Hirtelen felpattan és a szekrényében kezd el kutakodni.
Felé fordulok, vagyis hasra és úgy mérem végig barátomat. Egy szál fekete boxerben feszít elöttem, nekem háttal. Elég izmos, mondhatjuk, de hogy nem olyan nagyok a bicepszei, szerintem sokkal jobban néz ki, mintha ki lenne gyúrva, mint egy kétajtós szekrény.
-Tudod, hogy jól áll neked ez a boxer? Csak egy kicsit szerintem sok.-vigyorgok a hátának.
-Ne engem nézegess, hanem kapkodd magad! Jelenésünk van.-néz hátra egy másodpercre, majd újra a szekrényéhez fordul.
-He?-kérdezek vissza, nem túl nőiesen.
-Ma lesz a kiállításom megnyitója és te leszel a kísérőm.-tájékoztat.
-Igen? És én erről miért is nem tudtam? Mármint, hogy én leszek a kísérőd?-nézek rá rosszallóan.-Mi van a multkori csajjal, akit felhoztál ide? Ahogy hallottam elég jól kijöttetek egymással. Vastagabb falak kellenének, mert alíg tudtam tőletek aludni.-mosolygok a végére.
-Igen-igen, tudom. Jó volt, de nem az igazi. Csak azért volt velem, hogy lefotózzam, mivel kiderült, hogy modell akar lenni...
-Jah, értem. Sajnálom.
-Nem kell. Inkább kapkodd magad!-fordul felém, miközben magára erőltet egy fekete farmert.
-De nincs egy ruhám se!-nyafogom, miközben a hátamra fordulok, így fejjel lefele láthatom ideges barátom arcát.
-Gyere.-húz a csuklómnál fogva a szekrényemhez.
Szerencsésen majdnem felesek az ajtó küszöbében.
-Tessék. Vedd fel ezt! Van 10 perced, hogy elkészülj!-mondja, majd kiviharzik a szobámból.
Végignézek a ruhán és felismerem, a tavalyi szülinapi ajándékomat.
-Én ezt fel nem veszem! Ez nem az én stílusom!-kiabálom át.
-Felveszed és kész! Mindjárt indulunk. Úgyhogy, ha nem akarsz bugyiban és melltartóban megjelenni, akkor kapkodd magad!-üvlöti vissza.
-Hogy az a...-mérgelődök magamban, miközben magamra rántgatom a ruhát.
Az egész fekete, pánt nélküli miniruha. Gyűrődéses anyagból van, ami épphogy a fenekem alá ér. Nem nagyon csípem ezt a ruhát.
Megfésülködök és hajamat egy elegánsabb kontyba fogom fel. Előkeresem rég nem látott fekete magassarkúmat és készen is vagyok. Még kihúzom a szemem és leugrok a konyhába meginni egy pohár kakaót. Amint ezzel végeztem, már majdnem 9 volt és barátocskám még sehol sincs.
-Zayn! A hajad már tökéletes! Vonszold le a hátsód és essünk túl ezen!-kiabálok fel a lépcsőn.
Perceken bellül lezúg a lépcsőn. Fekete farmeréhez egy fekete selyeminget húzott, fel, ami hát.....eléggé....jól áll neki. Haja pontosan beállítva, egy kósza hajszál sincs.
-És még én siessek?-mondom gúnyosan, miközben összefonom magam elött karjaimat.
-A tökéleteshez idő kell. Siessünk, mert mindjárt kezdődik.
Pár perc múlva már a fekete BMW-jében ülünk és a galéria felé tartottunk.
Nemsokára meg is érkeztünk. Belém karolt, ahogy kiszálltunk az autóból és megnyitotta a kiállítást. Nekem szépen mosolyogva kellett bájcsevegnem mindenkivel, aki odajött hozzánk. Egy kis idő után meguntam az egy helyben ácsorgást, így elundúltam felfedezni Zayn munkáját. Mert hiszitek vagy sem, nekem sem mutatta meg, miket fog kiállítani.
Volt jó pár tájképe, fekete-fehér, színes, portrék, állatos képek. A legjobban a babás képek tetszettek főleg az amelyikben a baba egy zöld sapkában volt és egy kiskutyával ült szemben, miközben aranyosan mosolygott.
Már majdnem visszamentem volna Zayn-hez, amikor is magammal találtam szemben magam. Legalább 7-8 kép volt rólam egymás mellett. A legtöbb jól is sikerült, de az egyiken különösen hülyén festettem. Felment bennem a pumpa-és az nem jó. Nem is engedtem meg, hogy kiállítsa a fotóimat!
-Zayn!-kiáltom el magam, mire mindenki rámnéz, én viszont csak magammal szemezek.-Zain Jawadd Malik!-szegezem neki mutató ujjamat, amint szemem elé kerül, ilyedt arccal és úgy folytatom tovább hangosabb leszidását.-Ki a fene engedte meg, hogy kiállítsd az én képeimet?-kiabálom.-Főleg ezt itt!-mutatok az egyikre.-Ezen tök hülyén nézek ki.-fortyogok.
Hebeg itt nekem egy sort, de nem tud meghatni.
-Szerintem épp ellenkezőleg. Igen csinos azon a képen.  Ahogy mindegyik másikon is.-jön egy ismeretlen hang.
Dühtől fortyogva fordulok az idegen felé és kevés kell ahhoz, hogy ne röhögjem el magam.
A csávóka fekete bőrgatyában, egy narancssárga selyemingben és egy bakancsban volt. Félig rasztás hajában neonzöld és rózsaszín tincsek foglaltak helyet. Az összhatás, komolyan....enyhén durva volt.
-Köszönöm, de ön kicsoda?-méregetem az ipsét.
-Egy divatcégnél dolgozom. Johs Etdkins vagyok, állok szolgálatára.-csókol kezet nekem.
Fúj!-rázom meg, majd törlöm meg a ruhában nyálas kacsómat.
-Jól van emberek nincs itt semmi látnivaló a képeken kívül! Úgyhogy azt nézzék ne engem, mert szétrúgom a seggüket!-mondom elég hangosan ahhoz, hogy a teremben mindenki meghallja.
Zayn a fejét fogja tőlem, a hapsi meg csak vigyorog. Most mi van? 
-Egy munkát ajánlanák fel önnek a cégünknél, mint modell.-mondja a hapsi.
-Nem.-vágom rá egyből.
-Ho-hogy-hogy nem? Még át sem gondolta.-hápogott a hapek.
-Azt mondtam nem. Köszönöm, de megvagyok elégedve a jelenlegi munkámmal, mind segéd, a bárátomnak.-mondom a fedősztorit.
-Értem. De azért itt van a névjegyem, ha esetleg meggondolná magát.-mosolyog rám, majd elhúz.
-Kipróbálhatád legalább.-súgja oda nekem Zayn.
-Ne kezd te is!-nézek rá szúrósan, mire elkapja fejét, majd elmosolyodik és belém karol.
Már bő egy órája állok itt Zayn mellett és mosolygok megállás nélkül. Szerintem már az arcom úgy is marad.
-Zayn elegem van!-súgom oda neki, mikor távozott egy öreg fószer köreinkből.
-Nemsokára vége lesz.-nyugtatgat....ezzel már fél órája.
Erre sóhajtok egyet és ismét mosolygok, mert megint itt van egy másik hapsi.
-Jónapot.-ráz kezet barátommal.-Én Amerikából jöttem ide szabadságra és el kell mondanom, ön sokkal tehetségesebb fotós, mint nálunk valamennyien. Ezzel bíztos el fogok hencegni otthon, hogy ilyen szép képeket láttam.-mosolyog.
-Köszönöm szépen.-Zayn megállás nélkül tartja a szemkontaktust.
Csak tudnám minek erőlködik ennyire.
-Kérdezhetnék valamit?-fordul felém.-Maga szerepel néhány képen, ugye?
-Igen.-válaszolom tömören.
-Megkérdezhetném, hogy nem-e állna nekem is modellt néhány képhez? Megmutatnám az otthoniaknak, hogy milyen szép is európa.-mosolyog rám.
-De csak pár képet.
-Igen. Csak egy párat. És ha esetleg van egy-két barátnője, akik ugyanilyen csinosak, mint maga, őket is elhozhatná.
-Rendben.
-Nem mennénk már Frank-bácsi? Már több, mint 3-szor körbejártuk a helyet.-morgolódja egy göndörhajú fiú a háta mögött.
Egy kis időbe bele tellik, mire felismerem a jövevényt.
-Ó, hello pincérsrác!-köszönök neki vidáman, mire rámkapja zöldes-kék szemeit.
-Ööö...hello.-köszön vissza.
-Tia Othen vagyok. Múltkor a bemutatkozás elmaradt.-nyújtok neki kezet.
-Ismeritek egymást?-vonja fel egyik szöldökét Zayn.
-Tegnap nálunk reggelizett.-válaszol helyettem a srác, majd elfogadja a kezem.-Harold Edward Styles vagyok, de szólíts csak Harry-nek.-mondja unottan és zsebre vágja a kezét.
A szmoking igazán jól áll neki.
-Ha már ismeritek egymást, esetleg közös fotókat is készíthetnénk.-lelkesül fel a férfi.
-Én benne vagyok.-vigyorgok a fiúra és előre elképzelem a képeket.
Képzelgésembe telefonom csörgése zavar meg. A hangos rock zene belehasít a fehér terem, egyhangú susmorgásába.
-Hallo?-veszem fel.
-Szia Tia!-szólal meg a vonal másik végén a Főnök hangja.
-Főnök?
-Munka van. Gyere be az irodámba.
-Máris megyek. Vászlát.-majd lecsapom és elteszem a mobilom.
-Mennem kell.-jelentem ki.-Ide a kulcsokat.-tartom markomat Zayn elé.
-Dehogy is.-ellenkezik rögtön, mire felsóhajtok.
-Zayn. Már bő 3 éve megvan a jogsim. Ide a kulcsokat.-mondom nyomatékosabban.
-Nem.
-Zayn! Kezd egy kicsit elegem lenni ebből!
-Akkor sem. Nem adom a kicsikémet.
-Ha nem adod összekócolom a hajad.-fenyegetőzök.
-Jól van. Itt van.-vágja be a durcit és odaadja a kulcsot.
-Köszönöm. Nyugi nem fogom meghúzni. Vigyázok rá és nem hajtom túl. Estefelé otthon leszek. Szia. Viszlát.-köszönök el az úrtól.-Pápá Harry.-integetek még a srácnak, majd bevágódom a kocsiba és a Főnökhöz hajtok. Felliftezek az idorájáához. 
-Szia Niall.-könyökölök az asztalára, hogy egy szintben legyünk.
-Hűha Tia. De jól nézel ki.-füttyent egyet.
-Köszi.-nyomok egy puszit az arcára köszönés képpen.-A Főnök bent van?-kérdezem flörtölve.
-Persze.-mondja mosolyogva.-Dodie már bent van nála.
-Szóval közös meló lesz! De jó!-lelkesedek, majd az ajtó felé közeledek.
Kezem a kilincsen, amikor is rám mászik egy hatalmas szörnyeteg.
-Áááá! Póóóóók!-kiabálok, miközben a Főnök irodájában ugrálok.-Szedjétek le! Szedjétek le!-ugrálok és nem figyelek merre megyek.
Valahogy a Főnök ölében kötök ki-szerintem a magassarkúnak köszönhetően-és reflexszerűen ölelem át nyakát. Felnézek barna szemeibe, ami meglepettséget tükröz.
-Helló Főnök!-vigyorgok a képébe.