Write center

Sziasztok emberek! Megjött az új rész, ahogy minden szombaton általában.....csak most vasárnapra esett. Ezért bocsika, de elég elfoglaltak voltunk, vagyok a suli miatt meg minden. Nem húzom tovább az időt, mert már így is eleget írtam, szóval itt az 5. fejezet. Remélem tetszeni fog, és emgszeretnélek kérni titeket, hogy komizzatok hozzá. Nem kell ajnározni meg ilyenek, de egy-két jó szónak nagyon is örülünk, de ha épp valami nem tetszett benne, akkor arra is kíváncsiak vagyunk. Előre is köszönöm és jó szórakozást hozzá! xD


puszi: Enci-jrock fan xD



Tia szemszög




Miután kinyírtam az öreg fószert és elvittem Dodie-t a Főnökhöz a papírokkal, hazafelé vettem az irányt. Az idő jócskán elszállt, így csak éjfél felé értem haza.
Leparkoltam a BMW-t a ház elött. Ha Zayn beakar állni vele a garázsba csak tessék. Sosem szerettem parkolászni.
-Megjöttem!-kiabáltam el magam, majd a magassarkúmat ledobtam a cipőkhöz és felbaktattam a szobámba.
Levetkőztem, majd be a kádba. Egy ideig pihengettem, amíg ki nem hűlt a víz. Magamköré tekertem a törcsimet, majd a szobám felé vettem az irányt, de egy hangos csörömpölés megzavarta az este csendjét. A sötétben botorkáltam le a lépcsőn, hogy megnézzem ki az az agyalágyult, aki az ÉN és persze Zayn házába be akar törni. Öngyilkosság engem zaklatni, vagy késő este megzavarni, amikor hullafáradt vagyok.
A konyhából hallottam kiszűrődni a zajokat. A bejárati ajtóhoz léptem és a mellette álló kis tartókából kivettem egy esernyőt. Felemeltem és támadó állásban közelítettem meg a konyhát. Nekem háttal van egy emberke és valamiért ráhajol a konyhapultra, ami a konyha közepén van. Figyelmeztetés nélkül csapok le áldozatomra, aki azonnal a földön terül ki. De pillanatokon belül egy sikítást is hallok. Gyorsan felkapcsolom a lámpát és elkerekednek a szemeim a látványra.
Egy zihált öltözetű csaj ül a konyhapulton. Barna szemei ilyedségről árulkodnak, míg kócos haja elárulja, mire is készültek. Barátocskám a földön elterülve ájultan csorgatja a nyálát.
-Basszus Zayn!-morgom.
Lehajolok hozzá és megfordítom, majd egyik kezénél fogva kezdem húzni a nappali felé.
-Te meg ki vagy?-kérdezi még mindíg ilyedten és a konyhapulton csücsülve a csajszi.
-Tia Othen.-nyögöm az erőlködéstől.- Ez az én házam. Félig. Inkább segíts!-parancsolok rá ellenkezést nem tűrően, mire lepattan végre a pultról és segít a kanapéhoz hurcolni barátocskám, majd ráfektetni.
A konyhából hoztam egy kis üvegcsét, amit haverom orra alatt lengettem meg párszor.
-Az mi?-kérdezi halkan.
-Repülősó.
-Mi a...fene...történt?-kérdezi akadozva haverom, és fejét kezdi el tapogatni az ütés nyoma után.
-Megilyesztettél.-nézek rá szúrósan.
-Mi? Még, hogy én? De hát te basztál fejbe egy...egy esernyővel!-mondja hitetlenkedve.
-Ki látta?-fonom keresztbe karjaimat.
-Tia...-kezd mérgesedni.
-Örülj, hogy megállítottalak, vagyis annak, hogy valaki megállított-pontosítok-, különben a konyhapultot avattátok volna fel. És közlöm, hogy én ott reggelit szoktam csinálni. És egy kicsi portörléstől nem jön ám le....!-nézek rá rosszallóan, mire megadóan felsóhajt.
Ez az! Imádom, ha én győzök!-vigyorodok el magamban.
-Ő itt Barbara.-mutat a szőkésbarnás hajú lányra, aki kezet nyújt felém.
-Örülök Barby.-mosolygok rá.
-Aha...én is...-mondja még mindíg megszeppenve, amin elmosolyodom.
Nem vagyok én ilyesztő!
-Nos, akkor jóéjt. Én hulla vagyok , szóval ha megkérhetem fogd vissza a hangodat Barby.-vigyorgok rá.
-De én...
-Tudod mit? Én is és ti is csukjátok be az ajtót.-mondom, majd lelépek végre aludni.
Másnap dél elött 10 perccel kelek. Még aludhatnékom van, de inkább felkelek, különben délután 2-ig nem ébredek fel. Bár nem lenne akkora tragédia. Fehérneműmben lemegyek kaját csinálni magamnak, meg a két turbékoló párnak, akik mint kiderült még mindíg az igazak álmát alusszák. Jó kis éjszakájuk lehetett. Rám is rámférne a lazítás.
Csináltam 3 hatalmas szenyót, majd felültem a konyhapultra és kajálni kezdtem.
-Jó reggelt.-köszön nekem Zayn, majd egy szál boxerban felül mellém a tejes doboz kíséretében.
-Neked is. Na mi az? Barby-t ennyire kifárasztottad? Te kis gonoszka.-vigyorgok, mint a tejbetök.
-Hagyjál már.-húzza meg a dobozt.-Kedves lány.
-Nem olyan, mint az előző. Egy kicsit flegma meg bunkó volt. Jó, hogy dobtad.
-Nem én dobtam.-hajtja le a fejét.
-Sajnálom.-ölelem meg.-Csináltam nektek szenyót. Jó étvágyat. Én most lelépek.-ugrok le a pultról.
-De ne melltartóban és bugyiban.-vigyorog rám, mire egy grimaszt kap válaszként.
-Miért? Szerinted nem áll jól?-kérdezem csücsörítva, miközben egyik kezem végig húzom testemen.
-Ó, dehogynem.-vizslat szemeivel.
-Nah azért.-mondom, majd szobámba megyek és szekrényemben kezdek kutatgatni.
Egy fekete, szaggatott, láncos csőnadrágnál, egy fekete-sötétkék toppnál döntöttem. Hajamat kifésültem és úgy hagytam. Megpróbáltam valami mintaszerűságre igazgatni kék és rózsaszín tincseimet, de inkább hagytam, mert nem úgy állt, ahogy én akartam. Lent felvettem láncos bakancsomat és halálfejes nyakláncomat, majd felpattantam a fekete mocimra és útnak indúltam. Vagy két órán át szágúldoztam, mint egy őrült, majdnem 200-zal, végül egy kisebbb bárnál kötöttem ki. Az idő még fiatal volt, de nem zavartattam magam. Leparkoltam  és egyenest a pulthoz sétáltam. Mivel tegnap munka miatt nem ihattam, ma bepótolom a napi alkohol szükségletemet.
-Jónapot. Mit adhatok?-kérdezi egy fekete hajú, negyvenes hapsi.
-Egy wisky-kólát kérek.
Elfogyasztottam az italomat, majd jött a következő, majd az utánna következő. Pár bort is megkóstoltam. Ittam pálinkát, egy kis cherry-t, tequila-t meg még sok másféle szutyit is kipróbáltam. Fizettem...valahogy, majd a félhomályba léptem ki a kocsmából. Mobilom csörgése zavarta meg a természet bámulását.
-Ha-halo?-szólok bele, miután elő tudtam venni.
-Tia, hol vagy? Ne mondd, hogy részeg vagy!-sóhajtja Zayn.
-Mi az, Barby már nem szórakoztat el?-kérdezem vigyorogva, amit ő sajnos nem láthat.
-Már hazament. De ez most nem tartozik ide. Még csak 8 van. Hol vagy? Érted megyek.
-Dehogy jössz. Szépen leteszed a feneked a tv elé és azt fogod bámulni én meg lelépek bulizni egy jót, amit megérdemlek. Zayn! Már hónapok óta józan vagyok.
-Az a sok hónap két hét.-javít ki.
-Akkor két hét. Szia.-teszem le mielött ellenkezhetne és mocim felé veszem az utamat.
Mielött felülhetnék rá, megint keres valaki. Dejó! Milyen népszerű lettem részegen...De igazából nem vagyok részeg! Nem ám!
-Zayn, nem vagyok részeg! Hagyj békén vagy gyere velem bulizni.-ajánlom fel, de meglepetésemre más az.
-Szia Tia. Bocsi, de nem érek rá bulizni és szerintem jobban tennéd, ha hazamennél és nem bulizni. Ahogy hallom elég részeg vagy már így is.-dorgál meg.
-....Főnök. Miben lehetek szolgálatára?-kérdezem illedelmesen, kicsit akadozva.
-Csak egy kisebb munka, de inkább nem is zavarlak ezzel. Ez könnyű, más is megtudja csinálni.
-Oksi-moksi Főnök. Bíztos nem jön velem bulizni egy kicsit? Magára férne.
-Hogy érted...Nem. Kösz nem, Menj haza!-majd letette.
Az utolsó mondatát baráti jótanácsnak vettem, így félig-meddig megfogadtam. Felpattantam a mocimra, majd több, mint 100-zal hajtottam ismét. Hogy-hogy úsztam meg baleset nélkül, azt nem tudom, de kész csoda.
Leparkoltam Dodie és Louis háza elött, majd becsöngettem.
Louis nyitott ajtót.
-Szia Tia. Mi járatban?-kérdezi nagy vidáman.
-Szia Louis.-köszönök neki vigyorogva, majd lesmárolom.