Mit vettél el (?): (Novella/5))

5.: Életemet

Három év múlva véletlenül elkeveredtem a régi törzshelyünkre. Úgy éreztem muszáj bemennem. Nem gondoltam, hogy még mindig itt van a helyük. Ahogy beléptem megfagyott körülöttünk a légtér. Mindenki rám meredt. Ethan semmit nem változott külsőben, olyan volt mintha kilépet volna a fejemből. Elmosolyodott, oda jött hozzám és megölelt. Nem utasítottam vissza, sőt még jobban magamhoz húztam. Elhívott, hogy mennyünk el arra a helyre, ahol komolyabbá váltak a dolgok. Kérdés nélkül követtem. Négy hónapig újra éltük azt a két évet. Ez idő alatt nem lett kimondva, hogy együtt vagyunk, de számtalanszor elhangzott a szeretlek és a hiányoztál szó, amit száz százalékig komolyan gondoltunk. Aztán megint szét kellet vállunk, ismételten elhagyott. Ez végleg a padlóra küldött. Ahogy eltűnt úgy vitt magával mindent, nem maradt belőlem semmi, csak egy test voltam ami lélegzik. Nem voltam tisztában a jelennel csak Ethan volt mindenütt. Ethan volt az életem és eltűnt. Egy örülté váltam. Nem voltam, hajlandó kezeltetni magam.

Egyik nap kaptam egy telefonhívást. Ethan barátja volt.

- Lucie tudnod kell valamit, halálosan szeretett téged Ethan! Egyszer elkövetett valami szörnyűséget és azt az óta is bánja! Nem azért történt, mert nem szeretet. Tudom, hogy ezek után kezdet megromlani a viszonyotok, de nem ez miatt hagyott el. Valami volt, amit nem akart elmondani, és azt hitte így mind kettőtöknek könnyebb lesz. Nem lett, neki semmi féle képen. Azóta nem volt senkivel, csak rád várt, mert ami megtörtént volna nem következett be. Miután betévedtél hozzánk, visszakaptuk Ethan…- abszolút nem értettem, mit hordott össze és miért.

- Nem értelek! Miért nem Ő mondja ezeket a dolgokat? Hol van Ethan? Hol az eszem, a látásom, a érzékszerveim az életem?

- Sajnálom, nem teheti, Ő már nem… Muszáj volt neki ismételten elhagynia, ez volt a végső csapása… Sajnálom Lucie!

Telefon kiesett a kezemből, nem az nem lehet! Nem történhetett ez meg! A sokktól elszédültem és elestem. A padkába ütöttem a fejem. Innét az utam a kórházba vezetett, gondolom, mert ott ébredtem. Miért nem tudtak ott hagyni, akkor legalább Ethan-el lehettem volna.

- Jó napot kisasszony!- jött be egy doktor.- Hogy érzi magát?

- Hihetetlenül szarul! Fáj a fejem és a hasam.

- Enyhe fejsérülést szenvedett, viszont sajnálatos módon a baba elment.

- Maga miről beszél, milyen babáról?- nem értettem semmit.

- Nem tudott róla?- nemlegesen megingattam a fejem.

Tarkóm fellett fájt, a tarkóra mért erős ütés halálos...

- Szia, Ethan!- borulok sírva a nyakába, végre annyi év után tiszta a gondolatom…

Mit vettél el (?) : ((Novella/4))

4.: Érzékszerveimet

Akárhányszor becsuktam a szemem Ethan-t láttam. Éreztem az illatát, ami mindig megnyugvást hozott, ha vele voltam. Éreztem gyengéd érintéseit és lágy, édes csókjait. Minden nap újra és újra éltem azt a két évet. Ahogy férfi hangot hallottam rögtön Ethan szava csendültek fel bennem.

„Szeretlek!”

„Tökéletes vagy!”

„Soha, nem hagylak el!”

„Életemnél is jobban szeretlek!”

„Te vagy a mindenem, azt akarom, hogy a gyerekeim anyja legyél!”

„Nem akarom a veszekedéseket!”

„Kérlek mond el, bízz bennem!”

„Nagyon szeretlek!”

„Viszlát!”

Én ezt nem bírom tovább! Kínzás, inkább ölnének meg az utcán!

Negyedig dolog amit elvittél az érzékszerveim.

Mit vettél el (?): ((Novella/3))

3.: Látásomat

Amióta együtt voltunk a látásom elvakult, minden értelemben. Nem láttam a körülöttem zajló dolgokat, nem láttam más pasit-ez teljesen normális-, nem láttam Etan-ben a rosszat. Semmit nem láttam. Két év után megláttam valamit, bár ne láttam volna meg. Túlságosan szerettem ahhoz, hogy ezt felhozzam neki és ez miatt elveszítsem. Szükségem volt a szeretetére, arra amit csak Ő volt képes adni. Egy idő után látta rajtam, hogy valami nem stimmel velem. Hiába próbálta kiszedni belőlem, egy rohadt szót nem voltam képes evvel kapcsolatban mondani neki. Ez vitákat szült és két és fél év együttlét után szakítottunk. Nem tudtam feldolgozni, hogy Ethan nincs többé velem. Huszonkilenc évesen, még mindig nem láttam! Ethan-t kerestem mindenkiben, mást hajlandó sem voltam meglátni. Monoton napokat éltem, nem érzékeltem semmi változást. Sötétség volt.

Harmadik eltulajdonított dolog a látásom!

Mit vettél el (?): ((Novella/2))

2.: Személyiségemet

Világ egyik legboldogabb embere voltam és Ethan is. Egyre többet és többet voltunk együtt. Szükségünk volt egymás társaságára, olyanná váltunk egymásnak, mint a levegő. Elkezdtem a te baráti körödbe járni, ami más fajta magatartást követelt. Nem züllőt társaság volt, én voltam túl csendes. Ethan volt az egyetlen, aki hozzám szólt, így magától értetődik, hogy nem voltak barátaim, akik mellet megtanulhattam volna hogyan kell kapcsolatokat kiépítenem. De Ethan-nek hála, egy remek környezetbe kerültem, lettek barátaim és szociális életem. Miattuk megváltoztam, jó értelemben, némileg abban. Elkezdtem használni a hangom és bátran kifejeztem a nemtetszésemet a tanárok és a szüleim felé. Nem értették, mi történt velem. Nem tudták elfogadni, hogy valójában ilyen vagyok és az a kis csendes Lucie azért volt, mert arra volt kényszerülve. Nem fogadtak el ilyennek, sehol kivétel Ethan és barátai, barátaink. Ők büszkék voltak és pozitívnak érezték a változásomat. Határozottan az volt. Nem változnék vissza csendes megfigyelő Lucie-vá. Ethan mellet újjá születtem és ezért még jobban szerettem. Ő vált a mindenemé. Bárki bármit mondott róla és az nekem nem tetszett üvöltöztem az illetővel. Volt olyanra is példa, hogy szimplán kissé idegesített az illető és már ettől felment bennem a pumpa, így ordibálni kezdtem vele.

Második dolog amit elvettél tőlem az a személyiségem!

Mit vettél el (?): ((Novella))

1.: Eszemet

Átlagos napnak indult, ugyanúgy ahogyan az összes többi. Amint beérek az osztályba szokatlan légkör fogad, valami nem a megszokott módon van. Helyemen ültem- ami a tanári asztallal szembeni első pad- vártam, hogy megszólaljon a csengő, hogy minél hamarabb túl legyek a napon. Matekkal kezdtünk, azon gondolkodtam lehet, alszom egyet. Azonban a számításaimnak keresztbe tettek.

- Szia!- szólalt meg mellőlem egy idegen hang, ami kis híján kirepített a padból.- Jaj, ne haragudj nem állt szándékomban megijeszteni!

- Szia! Nem történt semmi.- legyintettem egy.

Nem törtem magam, hogy beszélgessek vele, inkább a matek példákat oldogattam- ami ritkaság volt- és a tanár urat hívtam segítségül, ha nem értettem valami. Két órával később- irodalmon- egy kék kis cetli került a füzetemre.

„Ismételten szia! J”

Nem akartam bunkó lenni, így válaszoltam: „Szia!”

„Nem vagy valami beszédes.”

„Nem kérdeztél semmit, hogy legyen okom válaszolni.”

Annyira furcsa volt, hogy valaki kommunikálni próbált velem. Nem voltam antiszociális vagyis nem tehettem róla, hogy ezt a látszatott kelltettem. Az iskola kezdés első félében kerültem át ebbe az iskolába és addigra már kialakultak a társasági körök, ahová senki sem fogadott be, nem erőltettem a dolgokat, csendes külső megfigyelővé váltam.

„Jogos, miért vagy egyedül?”

„Hosszú…”

„Na, most már elfogadható az előző kijelentésem?!”

Éppen válaszoltam volna rá, mikor is lebuktunk. A hátralévő három percben, azt kellet hallgatnom, hogy mekkorát csalódott bennem, hogy nem figyelek az óráján. Ha tudná, hogy eddig sem figyeltem, csak úgy tettem mint aki. A nap hátralévő részében folytattam a csendes megfigyelő tevékenységemet. Kár volt, ugyan is, így volt alkalmam megfigyelni az „idegent”. Fekete póló, csőnadrág és cipő. Széles váll, szőke haj. Előröl még nem ekkor nem volt alkalmam megnézni.

Másnap avval az elhatározottsággal indultam el otthonról, ha ismételten beszélgetést próbál velem kezdeményezni a padtársam normálisan fogok neki válaszolni. Történelmen ez be is következett.

„Szia csendes lány! Remélem, válaszolsz és bocsi a tegnapi lehordásért.”

„Szia...öhm, nem adom fel fiú! Igen fogok J Semmi baj. Hogy- hogy beszélgetni próbálsz velem?”

„Miért ne tenném? Amúgy azért, hogy én legyek az első akivel huzamosabban elbeszélgetsz! Bocs, ez csak egy rossz vicc volt. Nem tudom, de örülök, hogy ma válaszolsz.”

Pár napig csak evvel a módszerrel kommunikálunk, nem tudom miért, de nem igazán zavar. Viszont ekkor már kezdett velem valami gáz lenni. Amit megláttam a szokásos kék papírt azzal a kézírással azonnal mosolyogni kezdtem és az járt a fejemben, hogyan is tudnék vele beszélni úgy, hogy nincs szükségem a pici kék papírra.

Szokás szerint utolsó ként készültem el és hagytam el a termet.

- Szia!- ijedtem meg a hangtól, ami az ajtó mellől szólított meg.- Ennyire ijesztő a hangom?

- Szia! Dehogy is, csak nem vagyok hozzá szokva ezekhez.

- Oh értem. Amúgy elárulod a neved?

- Miért is ne? Lucie. Téged hogy szólíthatlak?

- Ethan. Na megy ez nekünk.

Elkísért a szekrényemig, majd elköszöntünk. Végre megtudtam a nevét, olyan furcsán jó érzés volt. Amint haza értem első dolgom, hogy gépet kapcsoltam és felmentem a közösségi portálra- ami egyáltalán nem volt a szokásom. Volt egy ismerős jelölésem. Amint megláttam a nevet, azonnal elfogadtam a felkérést. Mint a rossz kisgyerekek, mint mikor ajándékot kapnak, úgy mentem rá az adatlapjára és kezdtem nézegetni. Minden egyes képnél egyre nagyobb lett a mosolyom. Tüzetesen átvizsgáltam az összest és végre teljes képet kaptam a külsejéről. Hogy őszinte legyek, nem gondoltam volna, hogy így néz ki. Nem tudom megfogalmazni, nem az az eldobom a hajam külsővel rendelkező, de valami furcsát vált ki belőlem, már két hét után is.

Három hónap múlva, a viszonyunk egyre jobb lett én pedig egyre jobban örültem meg. Vonzódni kezdtem hozzá, eléggé durván, amit magam sem tudtam hová tenni. Majd egy nap, kibújt a szög a zsákból, hogy anno miért kezdett velem beszélgetni. Látott bennem valami különlegeset. Ezt követően megesett életem legboldogabb napja, elhívott randizni, ami baromi jól sült el.

Első dolog amitől megfosztottál az eszem!

Alkohol

Alkohol. Mindenki által jól ismert élvezeti cikk, ami milliók életébe került. Valaki a fogyasztásába, valaki rosszkor volt rossz helyen, valakinek egyszerűen csak sok volt nézni azt ahogyan szerettei megváltoznak. Családok tönkretevője, gyerekek depresszió kiváltója- közvetlen. Kedves mindenki gondolkozz el azon mit is jelent az alkohol fogyasztás/ miért fogyasztasz alkoholt. Sokaknál ezek a válaszok ott vannak: haverokkal így szoktunk elleni- szánalom. Ha alkohol nélkül nincs társasági életed, szánalom, ha nem tudtok anélkül elleni gondolkozz el azon mit ér a barátságotok.
- Próblémáim voltak: ittál bebasztál mint annak a rendje, összevesztél mindenkivel. Na megoldott a probléma? Nem, esetleg feledésbe merült arra az időre, de evvel együtt részegen újabbnál újabb próblémát generáltál. Egyenes út az alkoholizmushoz.
-Kikapcsolodás. Ismételten szánalom. Problémáid vannak, ha pia nélkül nem tudsz kikapcsolódni.

"Jó emlékek így születnek!"- láttam már több alkoholizással kapcsolatos képnél.
Hát gratulálni tudok azoknak akik ezt így vélik...
Mi értelme van ennek? Semmi.
36 évesen 60-nak fogsz kinézni
Emlékezetes pillanatok alkoholnélkül a legszebbek
Rengeteg kárt tud okozni- nem csak a szervezetben

Nekem senki ne mondja, hogy az alkoholban van valami jó. Meg tudom cáfolni!

Új...

Sziasztok! 

Új év, újult erő (remélhetőleg), új közreműködő!

~ Üdv itt 2014-ben is.
~ Eddig úgy néz ki van pár olvasható KE* sztorink a raktáron! Többségben Zayn-es és Liam-es, de igyekszünk másmilyent is össze hozni! (értsétek: Niall, Louis, Harry)
~ Egy nagyon jó barátnőm csatlakozik az írói társasághoz. Tehetséget lány! Jó helye lesz itt!

Na és akkor egy köszöntő KE* sztori!

~ Az író nő!~ 

Híres író nő vagy! Épp dedikálást tartasz. 2 asztal van bent, egyik hosszabb, nem érted miért, de nem is foglalkoztat! Beülsz az asztal mögé és varod az első embert. Épp a neved közepén tartasz mikor sikítást hallasz. Oda kapod a fejed. Egy tök helyes, veled egykorú, sötét hajú, nagy barna szemű srác van a másik asztalnál, 4 másik sráccal. Tekinteted próbálod vissza vezetni a könyvedre. A dedikálás innentől úgy zajlik, hogy szemeztek avval a sráccal. 5 perc szünetet tartasz csak úgy ahogy a fiúk is. Kisse hátrább mentek úgy mond a színfalak mögé. Oda megy hozzad a srác. "Hello Zayn Malik vagyok! Szépek a szemeid!  Lenne kedved randizni?" Hirtelen kopni- nyelni nem tudsz. Csak bárgyún vigyorogsz és mutatod a hüvelykujjad. Annyira cikinek érzed a helyzetet, hogy vissza rohansz az asztal mögé írni. Megállás nélkül írsz és írsz. Olyan 2 óra elteltével végzel épp indulnál mikor Zayn utánad szol. "Drága a telefon számodat elkérnem és meg is kéne beszelni hol mikor ejtjük meg azt a randit!" 

Vissza mész odaadod a számod megbeszélitek, hogy holnap mentek randizni, de nem ilyen éttermesbe, a program titkos. 

Másnap izgatottan készülődsz. 7-re kész is vagy végszó volt a csengő. Gyors felveszed a kabátot és mész is Zayn- hez. Korizni vitt! Te nem tudtál, ezert megtanított. Volt meg pár randitok és azóta te vagy MRS. Malik!

~ 1DodoPayne