Mit vettél el (?): ((Novella))

1.: Eszemet

Átlagos napnak indult, ugyanúgy ahogyan az összes többi. Amint beérek az osztályba szokatlan légkör fogad, valami nem a megszokott módon van. Helyemen ültem- ami a tanári asztallal szembeni első pad- vártam, hogy megszólaljon a csengő, hogy minél hamarabb túl legyek a napon. Matekkal kezdtünk, azon gondolkodtam lehet, alszom egyet. Azonban a számításaimnak keresztbe tettek.

- Szia!- szólalt meg mellőlem egy idegen hang, ami kis híján kirepített a padból.- Jaj, ne haragudj nem állt szándékomban megijeszteni!

- Szia! Nem történt semmi.- legyintettem egy.

Nem törtem magam, hogy beszélgessek vele, inkább a matek példákat oldogattam- ami ritkaság volt- és a tanár urat hívtam segítségül, ha nem értettem valami. Két órával később- irodalmon- egy kék kis cetli került a füzetemre.

„Ismételten szia! J”

Nem akartam bunkó lenni, így válaszoltam: „Szia!”

„Nem vagy valami beszédes.”

„Nem kérdeztél semmit, hogy legyen okom válaszolni.”

Annyira furcsa volt, hogy valaki kommunikálni próbált velem. Nem voltam antiszociális vagyis nem tehettem róla, hogy ezt a látszatott kelltettem. Az iskola kezdés első félében kerültem át ebbe az iskolába és addigra már kialakultak a társasági körök, ahová senki sem fogadott be, nem erőltettem a dolgokat, csendes külső megfigyelővé váltam.

„Jogos, miért vagy egyedül?”

„Hosszú…”

„Na, most már elfogadható az előző kijelentésem?!”

Éppen válaszoltam volna rá, mikor is lebuktunk. A hátralévő három percben, azt kellet hallgatnom, hogy mekkorát csalódott bennem, hogy nem figyelek az óráján. Ha tudná, hogy eddig sem figyeltem, csak úgy tettem mint aki. A nap hátralévő részében folytattam a csendes megfigyelő tevékenységemet. Kár volt, ugyan is, így volt alkalmam megfigyelni az „idegent”. Fekete póló, csőnadrág és cipő. Széles váll, szőke haj. Előröl még nem ekkor nem volt alkalmam megnézni.

Másnap avval az elhatározottsággal indultam el otthonról, ha ismételten beszélgetést próbál velem kezdeményezni a padtársam normálisan fogok neki válaszolni. Történelmen ez be is következett.

„Szia csendes lány! Remélem, válaszolsz és bocsi a tegnapi lehordásért.”

„Szia...öhm, nem adom fel fiú! Igen fogok J Semmi baj. Hogy- hogy beszélgetni próbálsz velem?”

„Miért ne tenném? Amúgy azért, hogy én legyek az első akivel huzamosabban elbeszélgetsz! Bocs, ez csak egy rossz vicc volt. Nem tudom, de örülök, hogy ma válaszolsz.”

Pár napig csak evvel a módszerrel kommunikálunk, nem tudom miért, de nem igazán zavar. Viszont ekkor már kezdett velem valami gáz lenni. Amit megláttam a szokásos kék papírt azzal a kézírással azonnal mosolyogni kezdtem és az járt a fejemben, hogyan is tudnék vele beszélni úgy, hogy nincs szükségem a pici kék papírra.

Szokás szerint utolsó ként készültem el és hagytam el a termet.

- Szia!- ijedtem meg a hangtól, ami az ajtó mellől szólított meg.- Ennyire ijesztő a hangom?

- Szia! Dehogy is, csak nem vagyok hozzá szokva ezekhez.

- Oh értem. Amúgy elárulod a neved?

- Miért is ne? Lucie. Téged hogy szólíthatlak?

- Ethan. Na megy ez nekünk.

Elkísért a szekrényemig, majd elköszöntünk. Végre megtudtam a nevét, olyan furcsán jó érzés volt. Amint haza értem első dolgom, hogy gépet kapcsoltam és felmentem a közösségi portálra- ami egyáltalán nem volt a szokásom. Volt egy ismerős jelölésem. Amint megláttam a nevet, azonnal elfogadtam a felkérést. Mint a rossz kisgyerekek, mint mikor ajándékot kapnak, úgy mentem rá az adatlapjára és kezdtem nézegetni. Minden egyes képnél egyre nagyobb lett a mosolyom. Tüzetesen átvizsgáltam az összest és végre teljes képet kaptam a külsejéről. Hogy őszinte legyek, nem gondoltam volna, hogy így néz ki. Nem tudom megfogalmazni, nem az az eldobom a hajam külsővel rendelkező, de valami furcsát vált ki belőlem, már két hét után is.

Három hónap múlva, a viszonyunk egyre jobb lett én pedig egyre jobban örültem meg. Vonzódni kezdtem hozzá, eléggé durván, amit magam sem tudtam hová tenni. Majd egy nap, kibújt a szög a zsákból, hogy anno miért kezdett velem beszélgetni. Látott bennem valami különlegeset. Ezt követően megesett életem legboldogabb napja, elhívott randizni, ami baromi jól sült el.

Első dolog amitől megfosztottál az eszem!