Mit vettél el (?): ((Novella/2))

2.: Személyiségemet

Világ egyik legboldogabb embere voltam és Ethan is. Egyre többet és többet voltunk együtt. Szükségünk volt egymás társaságára, olyanná váltunk egymásnak, mint a levegő. Elkezdtem a te baráti körödbe járni, ami más fajta magatartást követelt. Nem züllőt társaság volt, én voltam túl csendes. Ethan volt az egyetlen, aki hozzám szólt, így magától értetődik, hogy nem voltak barátaim, akik mellet megtanulhattam volna hogyan kell kapcsolatokat kiépítenem. De Ethan-nek hála, egy remek környezetbe kerültem, lettek barátaim és szociális életem. Miattuk megváltoztam, jó értelemben, némileg abban. Elkezdtem használni a hangom és bátran kifejeztem a nemtetszésemet a tanárok és a szüleim felé. Nem értették, mi történt velem. Nem tudták elfogadni, hogy valójában ilyen vagyok és az a kis csendes Lucie azért volt, mert arra volt kényszerülve. Nem fogadtak el ilyennek, sehol kivétel Ethan és barátai, barátaink. Ők büszkék voltak és pozitívnak érezték a változásomat. Határozottan az volt. Nem változnék vissza csendes megfigyelő Lucie-vá. Ethan mellet újjá születtem és ezért még jobban szerettem. Ő vált a mindenemé. Bárki bármit mondott róla és az nekem nem tetszett üvöltöztem az illetővel. Volt olyanra is példa, hogy szimplán kissé idegesített az illető és már ettől felment bennem a pumpa, így ordibálni kezdtem vele.

Második dolog amit elvettél tőlem az a személyiségem!